Tóth Niki vagyok, kölyökkutya tréner, családi kutya oktató.
Amiben hiszek, amit képviselek
Meggyőződésem, hogy tudatos hozzáállással, a megfelelő információk birtokában, bárki számára egyszerűbb és élvezetesebb lehet a kutyanevelés. Hiszek az erőszak- és kényszermentes tanításban, ahol a kutya érzéseit és fejlődési fázisait tiszteletben tartjuk.
Éppen ezért a tréningek során lépésről lépésre haladunk a kölyökkutya fejlődési üteméhez igazodva és engedelmesség helyett együttműködésre tanítjuk már 8-10 hetes korától kezdve, hogy erős kötelék alakulhasson köztetek. Segítek abban is, hogy megelőzd a viselkedésproblémákat, melyek gyakran félreértésekből, téves információkból vagy információhiányból adódnak.
Már a kutyavásárlás előtt felmerülő kérdésekben is szívesen segítek: legyen szó a kölyök hazaviteléről, az első napok teendőiről, a megfelelő felszerelésről vagy etetésről – itt vagyok, hogy támogassalak.
Történetem
Első saját kutyámra igen sokat kellett várnom, viszont annál nagyobb örömöt jelentett a vele való foglalkozás. Sziszi egy szuka rottweiler volt, 2004. január 1-én érkezett az életembe. Ő vezetett be a kutyás létbe és vele / rajta keresztül kezdtem el tanulni, hogy mit is jelent a kutyatartás, kutyanevelés.
Annak ellenére, hogy abban az időben még nem igazán volt divat a jutalommal tanítás, nagynénémnek hála alapvetően a pozitív megerősítésre helyeztük a hangsúlyt. Ezzel együtt bizonyos helyzetekben muszáj volt büntetést is alkalmazni – legalábbis akkor még azt hittem, hogy elkerülhetetlen.
Dobos, a szálkás szőrű tacskó és Zami, a rottweiler
2016-ban egy kölyök szálkás szőrű tacskó, 2017-ben egy kölyök rottweiler lett az életem része. Mindkettőjüket már 8 hetes kortól tudatosabban tanítottam. Nevelésük során döbbentem rá, hogy milyen könnyen is megy a tanítás, ha tudom, hogy mit, miért, hogyan csináljak. Nagynéném, tenyésztőként és rutinos kutyakiképzőként ismét sokat segített, irányított és jó volt, hogy fordulhattam hozzá a kérdéseimmel.
Örömmel tapasztaltam, hogy az alapvető feladatok (ül, áll, fekszik, marad) mellett könnyebb trükkök tanítása is milyen egyszerűen és gyorsan megy. S bár a tanulási idő jókedvűen és élvezetesen telt, a mindennapokban is jól alakultak a kutyáimmal kapcsolatos történések, valahogy mégsem éreztem a teljességet.
Kutyaoktató képzés
Időközben folyton elém került Dömötör Júlia Kutyaoktatói képzése, amit végül 2018. őszén teljes nyitottsággal és élvezettel végeztem el. Amellett, hogy nagynénémtől kiváló alapot kaptam – ami egyébként sok mindenben egybevág Dömötör Júlia módszerével – a képzés segített a kutyák (köztük a saját kutyáim) mélyebb megismerésében és megértésében.
Olyannyira azonosulni tudtam a Láthatatlan Póráz Módszerrel, illetve a hozzá tartozó szemlélettel, hogy nem volt kérdés számomra, hogy a 2019. tavaszán induló Mester Tréner képzést is elvégzem. Az ott eltöltött hetek, hónapok hozták meg számomra az igazi áttörést és rálátást sok-sok mindenre.
Sokkal jobb lett a kapcsolatom mindkét kutyámmal – pedig már előtte is nagyon jónak éreztem – megértettem, mit miért csinálnak (vagy éppen nem csinálnak) és megtapasztaltam, hogy ha odafigyelek rájuk és a szükségleteikre, akkor teljes összhangban tudunk lenni akár erdőben, mezőn, belvárosban vagy éppen egy bevásárlóközpontban.
Szívet melengető és már-már hátborzongató érzés volt megtapasztalni, hogy amint teljesen nyitott lettem és figyeltem magunkra (igen, a saját igényeimre is), akkor a kutyáim mennyire kommunikálták az érzéseiket, a vágyaikat és bizony elkezdtek kérdezni is (pl. hogy egy adott dolgot szabad-e)!
Bár ez így összefoglalva idillinek és álomszerűnek hangzik, azért persze voltak nehézségek is. Biztos vagyok benne, hogy lesznek is még. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk a nehézségekhez és nyitottak vagyunk-e arra, hogy megkeressük az igazi okot, ami miatt az adott helyzet kialakult.
Egy újabb Kaland
Úgy hozta az élet, hogy második rottweilerem, Zami csak nagyon rövid ideig, – 3,5 évig – lehetett az életem része. Halála nagyon megviselt, s azzal együtt is pokolian nehéz volt, hogy tudatosan (és segítséggel) foglalkoztam a gyász feldolgozásával.
Azonban 2021 júniusában megérkezett hozzánk Csicsi, aki új színt és lendületet hozott az életembe. Bár már azt gondoltam, hogy ennyi tanulás, valamint saját és tréneri tapasztalás után nem igazán érhetnek meglepetések egy kölyökkutya nevelése kapcsán, a kis Vadkacsavadász retriever megmutatta, hogy mindig lehet tovább fejlődni.
Megtapasztaltam azt is, hogy teljesen másképp vagyok benne és élek meg szituációkat, amikor „kívülről”, Trénerként vagyok jelen és teljesen más, mikor a saját kutyámmal gazdiként, „belülről” élem meg. Most azt tanulom, hogy gazdiként is olyannyira helyt tudjak állni, mint trénerként.